A Bakonyi Csillagászati Egyesület előadása igazi űrutazásra hívta a résztvevőket. Ivanics Ferenc előadó a „Csillagok háborúja és a csillagászat világa” című, „Egy messzi-messzi galaxis bolygóinak nyomában” alcímet viselő prezentációjában a filmvásznon látott fantasztikus világokat a valós tudományos ismeretekkel vetette össze.

Az előadó hangsúlyozta, hogy a Star Wars elsősorban egy tündérmese, amely generációk számára nyitotta meg az utat a csillagászat felé. Saját bevallása szerint 30 éve fertőzte meg a Star Wars szeretete, és azóta is lelkesen kutatja a filmek és a tudomány közötti összefüggéseket.

Az előadás elején Ivanics Ferenc felvázolta a naprendszerek kialakulásának alapvető folyamatait, az aszteroidák és meteoritok szerepét. Különlegességként meteoritgyűjteményéből is bemutatott néhány darabot. Ismertette a kőzetbolygók és a gázóriások közötti különbségeket, majd rátért a Star Wars világának bolygóira.

Emlékeztetett, hogy az első Star Wars film megjelenésekor, 1977-ben még nem beszélhettünk más naprendszerekben lévő bolygókról. Csillagok születését már megfigyeltek ekkor, melyekhez bolygók is kapcsolódhattak, azonban az első naprendszeren kívüli bolygót 1995-ben fedezték fel.

A szakember elsőként a Hoth-rendszert elemezte. A filmben egy fagyos, zord világként ábrázolt bolygó valójában sokkal komplexebb annál. Már a köztársaság korai éveiben a peremvidék felfedezésekor is említették, mint egy fagyos világ. Az előadó szerint a filmben látott kép nem a tudományos pontosságot, sokkal inkább a látványt szolgálta. A Hoth-on tapasztalható erős meteorit-tevékenység a valóságban nem lenne fenntartható hosszú távon. Amíg a Földre 5-10 évente csapódik be nagyobb meteorit, addig a Hoth bolygón naponta történtek ilyen események. 

A Földön a többsejtű élet 700 millió évvel ezelőtt jelent meg, előtte évmilliárdokon keresztül az élet nem volt több mikroszkopikus lények telepeinél. A Hoth eredetileg a Földhöz nagyon hasonlított, gerinces élőlények is kialakultak rajta. Később (nem tudni az okát) több 10 kilométeres égitestek kezdtek el becsapódni a bolygóba, ami nagy mennyiségű port kevert a légkörbe. Mire a lázadók és a Birodalom megtalálta ezt a bolygót, nukleáris tél jellemezte az égitestet. Ezt csak a legszívósabb élőlények élték túl, akik vulkanikus környezetben éltek, mint a tauntaunok, vagy a wampák.

Szó volt a Hoth-rendszer aszteroidáiról is, melyek meglehetősen gyorsan pörögtek a filmben. Ha ez a valóságban is így lenne, akkor évezredek alatt már porrá kellett volna őrőlniük egymást. Kivéve, ha fiatal aszteroida övezetről volt szó. De azt tudjuk, hogy a Hoth nem fiatal, így ez nem valószínű. Nagyobb a valószínűsége, hogy egy pár évezreddel korábban összeütközött két bolygó, esetleg valamilyen fegyverkísérletben elpusztítottak egy vagy több égitestet.

Innen a Tatooine bolygóra vezetett az utunk. Luke Skywalker szülőbolygója két napja miatt különösen érdekes. Az előadó elmondta, hogy a kettős naprendszerek létezése sokáig csak a sci-fi világában volt elképzelhető, de 2011-ben a Kepler-16b felfedezése bizonyította, hogy ilyen rendszerek igenis léteznek. A Tatooine-on egykor virágzó élet nyomai arra utalnak, hogy a bolygó hosszabb ideig volt stabil állapotban, mint a Hoth. A kiszáradt folyómedrek és a párafarmok azonban a vízkészlet jelentős csökkenését jelzik. Ennek okai között az előadó a kettőscsillag erős sugárzását, a bolygó alacsony gravitációját és gyenge mágneses terét említette. Ez utóbbira bizonyíték, hogy nincsenek nagyobb hegyek, illetve vulkanikus tevékenység, vagyis gyenge a bolygó belső magja. 

Az előadás során a résztvevők kérdéseket is feltehettek. Például mi tekinthető a Star Wars legnagyobb abszurditásának. Az egyik, hogy a vakumban hallhatók a robbanások, illetve a lézereknek sem látható ilyen formában a fénynyalábuk. Ahhoz valamilyen aeroszolnak kell jelenlennie. Fénykardot azonban elméletileg lehetséges lenne létrehozni, elektromágneses erőtérbe zárt plazmával.

A Star Wars éppen ezért is tekinthető olyan  tündérmesének, mint a Gyűrűk ura vagy a Harry Potter - zárta gondolatát az előadó.