Az „Öreg Mihályként” is emlegetett harangot speciális módszerrel restaurálják, így eredeti hangzását visszanyerve 2025-ben – a készülő öt új haranggal és a tavaly átadott új orgonával együtt – köszönti majd Bódi Mária Magdolna vértanú boldoggá avatását és a főszékesegyház újraszentelését.

„Az 1725-ben, Franz Ulrich Scheichel bécsi műhelyében öntött harang tetején levő rögzítő fület, azaz koronát lefűrészelték, helyébe egy öntöttvasból készültet csavaroztak 1937-ben. Ugyanekkor egy új tartószerkezetet, ún. jármot is készítettek az új harangnyelv mellett. Ez nem csupán hangzásbeli szegénységet hozott, de nagymértékben növelte a repedés kockázatát is” – mondja Most Balázs nemzetközileg elismert harangszakértő. Hozzáteszi: az évtizedek alatt tönkrementek a csavarokon levő menetek, amelyek a harangot a koronájával egyben tartották, de a harang jelenlegi állapotában a főszékesegyház északi tornyának boltozatát is károsította.

Speciális technikával emelték ki a hatalmas harangot

„Minden harang kiemelése speciális feladat. Kifér a torony ablakán, az épületet meg tudja közelíteni daru, útban van-e egy födém vagy egy rögtön nem bontható tartóelem? Vannak-e pincék, járatok a daru útjában? Átfér-e az emelőgép egy vár kapuján?” – sorolja a kiemelés legfontosabb szempontjait a szakember. A Szent Mihály Főszékesegyház négy másik harangját – amelyeket szintén a napokban emeltek ki – könnyebben el tudták mozdítani, ám az „Öreg Mihály” hatalmas tömege, felbecsülhetetlen műértéke, a torony ablakainak mérete és a várnegyed szűk utcái miatt tíz hónapon keresztül dolgoztak együtt a statikusok, kőrestaurátorok, műemlékvédelmi szakmérnökök, harangszerelők és darutechnológusok azon, hogyan tudják kiemelni az „óriást”.

Fotó: Nagy Lajos

„A harangot lényegében középkori módszerekkel kellett eljuttatnunk a torony közepéből az ablakig, és onnan a daruig. A harangszék alá készült egy acélszerkezet, amelyre a harangot egy csörlővel, kézi hajtással emeltük rá. Ezután egy speciális görgősoron, centiméterenként juttattuk el a nagyharangot a főszékesegyház egyik toronyablakához, onnan pedig a daru horgához” – mondja Most Balázs.

A szakemberek egy új, az eredetihez hű bronzkoronát is készítenek. Ehhez először anyagvizsgálatot végeznek, hogy az új korona ón- és réztartalma pontosan ugyanolyan legyen, mint a közel 300 éves harangé. Emellett felkutatnak egy olyan épségben maradt harangot is, amelyet ugyanaz az öntőmester készített Franz Ulrich Scheichel bécsi műhelyében, mint az „Öreg Mihályt” – azt használják majd mintaként az új korona megalkotásához. Ehhez heteken át hevítik a harangtestet 800 Celsius-fokosra, majd hőpajzs alatt tartva egy szabadalmaztatott módszer alkalmazásával speciális hegesztési eljárással rögzítik az új koronát.

Veszprémhez kötődő szentek nevét kapják az új harangok

A főszékesegyház harangjai közül csak az „Öreg Mihály” vészelte át a két világháborút, a többit rekvirálták. Idővel pótolták ugyan a harangokat, de azok sem méretben, sem hangban nem egyeznek az eredeti hangsorral, így a négy „kisebb” harangot is kiemelték, ám nem a főszékesegyházba szállítják vissza őket, hanem a Veszprémi Főegyházmegye más templomaiban kapnak majd helyet.